Kedves napl�m

Sybil �j terve alapj�r�l besz�lgett�nk Damonnel. �t akarta. Azt akarta hogy � legyen az �j szolg�ja, aki majd �l �rte, hogy � sz�p maradhasson. Nem tudtuk, mit tal�ljunk ki, csak annyit tudtunk hogy id�re pontosan este 8 �rakor fog betoppanni Damon�rt. Cselekedn�nk, �s gondolkodnunk kellett. Nem hagyhattam hogy Damont csak �gy elvegye t�lem. Nem, t�bbet senki sem veheti el. B�rmit megteszek az�rt, hogy itt maradjon. Felaj�nlok neki valaki m�st, b�rmit vagy b�rkit. De Damonnek most mellettem a helye. El��lltam egy tervvel, ami j�l siker�l..hetett volna. Mert nem �gy siker�lt. Megk�rtem Damont, hogy amikor Sybil bel�p a h�zba, csak �gy suhanjon oda, �s t�pje ki a sz�v�t. �lj�k meg. Nem hagyhatjuk hogy k�z�nk �lljon egy ilyen n�, aki csak a saj�t �rdekeit tartja maga el�tt. Damont mintha kicsit habozni l�ttam volna, de belement. A sz�vem pedig repdesett az �r�mt�l. Tudtam hogy ma este v�ge lesz. Nem lesz t�bb probl�m�nk Sybillel, �s hogy m�s (m�g) nem akarja elvenni t�lem. K�zeledett az id�. A nappaliban �lt�nk, v�rtuk hogy betoppanjon. Stefan is ott volt, el�g csendes volt. Azt hiszem �rezte, hogy nem b�zhatunk meg Damonben, de velem ezt nem �reztette, nekem pedig meg sem fordult ez a fejemben. Csak �lt�nk, olykor �lltunk �s idegesen fel-al� l�pkedt�nk, mondhatni majdnem ker�lt�k egym�s tekintet�t. A hangulat forrt a fesz�lts�gt�l. Nem tudtam mi�rt, bele sem gondoltam hogy ez balul s�lhet el. Hisz olyan egyszer� tervnek t�nt. De nem. Nem volt az. 8 �ra. Sybil kopogtat�s n�lk�l, sz�les �s �les mosollyal az arc�n jelent meg, olyan madame m�dra. �n csak az ajkamba harapva v�rtam, hogy most mi fog k�vetkezni, vagy hogy egy�ltal�n mikor fog k�vetkezni az aminek kell.
Sybil: - Nos, �gy l�tom mindenki egybe gy�lt a nagy �tad�sra. *mondta b�szk�n, mosolyogva.*
�n csak a szemeimet forgattam, nem tudtam mit mondhatn�k erre. De bel�l kicsit b�k�sen vigyorgott r� vissza a lelkem. Tudtam hogy ez�ttal nem kapja meg azt amit akar.
Sybil: - Nos, Damon mehet�nk? *fordult hozz� ugyanolyan mosollyal, mint amikor benyitott.*
Damon fel�llt. Ott �llt a kanap� mellett �s engem n�zett. �rtetlen�l �lltam a dolog el�tt, hogy m�gis most mi�rt nem rohan m�r kit�pni a sz�v�t ennek a n�nek. Biccentettem neki egyet, h�tha veszi a jelet, hogy itt az id�. De semmi. Teljesen megdermedve �llt egy p�r pillanatig, majd elindult Sybil fel� lassan, mik�zben a szemeit leszegte. �rtetlen�l �sszer�ncolt homlokkal r�ztam halv�nyan a fejemet hogy m�gis ez mit jelentsen. Sybilnek az arc�n m�g mindig az a vigyor �keskedett. Stefan is �rtetlen�l �llt a helyzet el�tt, de nem is l�pett k�zbe.
- Sajn�lom Elena. *pillantott r�m, majd ism�t leszegve a szemeit Sybil el� �llt* aki pillanatok alatt r� tapadt a kezeivel Damon fej�re �s.. Elvitte.
Azokban a pillanatokban nem tudom, nem eml�kszem mi futott v�gig rajtam. P�r pillanat m�lva Damon felnyitotta a szemeit, teljes �rzelem mentess�get l�ttam az arc�n. Tudtam hogy k�s�. Olyan gyorsan t�rt�nt minden, �s �rthetetlen�l hogy megakad�lyozni sem tudtam volna. A falnak d�ltem, a hajamba t�rva a kezeimet, a f�ldre zuhanva bel�l ord�tottam a f�jdalomt�l. Ord�tottam a gy�l�lett�l, ord�tottam minden lehets�ges �rz�st�l ami olyankor kavarodik az emberben, amikor elvesz�t valakit. Zokogni kezdtem, de hang nem j�tt ki a torkomb�l. Sybil a nagylelk�s�g�t akarta megmutatni, �gy azt mondta Damonnek, ezt az utols� �jszak�t meghagyja neki, velem. Reggel �rte j�n. Ezzel ki is ment a h�zb�l. �n a f�ldre rogyva, zokogva pillantottam fel-fel Damonre, hogy m�gis hogy tehette ezt velem. Hogy adhatta �t mag�t csak �gy. �, aki sosem adja fel. �, aki mindig er�s marad. Hogy rombolhatta sz�t csak �gy, egy szempillant�s alatt a k�z�s �let�nket, a terveinket. Damon odaj�tt, leguggolt hozz�m �s a karjaiba szor�tott. Nem �rtettem semmit, nem tudtam mi folyik k�r�l�ttem.
- Elena nyugodj meg. T�ljutunk ezen is. Vissza fogok j�nni.. Egy nap - mondta, de �n mint aki meg sem hallotta, zokogtam tov�bb, nem tudtam mit mondhatn�k neki. �gy mondja, mintha egy fagyit ejtett volna le, azt�n nyugtat�s k�ppen azt mondja majd vesz�nk m�sikat. Ez nem ilyen. Ki tudja mennyi id�re kell Sybilnek. Ki tudja �jra l�tom-e valaha �gy, mint eddig. A f�jdalom fel�l kerekedett rajtam, egy sz�t sem tudtam kiny�gni mik�zben a f�ld�n �ltem a l�bfejemen, �s Damon karjai k�zott zokogtam. Azt�n megsz�lalt egy hang.
- �n tudok seg�teni. *l�pett k�zelebb hozz�nk* Stefan volt az. Azt mondta tud seg�teni. El�sz�r azt hittem mag�t akarja felaj�nlani Damon helyett, de nem. M�st akart. Damon k�rd�en felpillantott r�.
- Csak kapcsold ki *biccentette majd � is leggugolt hozz�nk.* Kis�rt szemekkel, egy sz�t sem mondva r� pillantottam, majd Damonre.
- Ne, ne Elena. Nehogy megtedd. - Hallottam Damon agg�d� hangj�t. Elpillantottam t�le, �s �rzelemmentesen magam el� b�multam. �gy �reztem �gy sincs �rtelme m�r az �letemnek, ha � nincs benne. Utolj�ra m�g feln�ztem r�, majd lehunytam a szemeimet.
Kikapcsoltam.